Hogyan lehetek űrhajós?
Európai űrhajósok
Ki az európai űrhajós?
Az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) sajátos logikája szerint azokat tekintik európai űrhajósoknak, akik valamelyik ESA-tagország polgárai. E furcsa gondolkodásmód szerint például Farkas Bertalan akkor vált „európai űrhajóssá”, amikor Magyarország 2015-ben az ESA tagja lett. Helyesebb természetesen az „európai” fogalmat földrajzi értelemben használni, így magától értetődően az orosz űrhajósokat is európaiaknak tekintjük. (Az ő tevékenységükkel azonban könyvünkben terjedelmi okokból nem tudunk foglalkozni.)
Nem ESA-űrhajósok
Európai (nem szovjet/orosz űrhajósok 1978-tól kezdve az Interkozmosz program keretében jutottak fel a szovjet Szaljut–6, később a Szaljut–7 űrállomásra, köztük Farkas Bertalan. A program keretében néhány nyugat-európai és Európán kívüli űrhajós is részt vehetett űrrepülésen. Több nyugat-európai ország űrhajósa eközben NASA-együttműködésben az amerikai űrrepülőgépekkel utazhatott az űrbe, illetve szovjet/orosz űrhajókkal a Mir űrállomásra látogathatott. Később közülük többen csatlakoztak az ESA űrhajóscsapatához, néhányan azonban már visszavonultak, mire a csoportot létrehozták. A szlovák és egy német űrhajós az Oroszországgal kötött kétoldalú megállapodás alapján utazhatott a Mir űrállomásra.
Az ESA űrhajóscsapata
Az ESA 1998-ban döntött úgy, hogy a különböző tagországaiban dolgozó űrhajósokat egységes csapattá szervezi, amely folyamat 2002-re ért véget. Akkortól beszélhetünk ESA-űrhajósokról.
2020 márciusában 8 országból 13 tagja volt a csapatnak, tehát az ESA 22 tagállamának többsége nem képviselteti magát az űrhajósok között. Az űrhajósok folyamatosan készülnek következő küldetéseikre, tudományos munkát végeznek, azaz részt vesznek végrehajtott küldetéseik eredményeinek feldolgozásában, valamint különböző rendezvényeken népszerűsítik az űrtevékenységet és az emberes űrrepülést.
Az ESA űrhajósközpontja
Az ESA-űrhajósok munkahelye (legalábbis amikor nem a világűrben vannak, ami munkaidejüknek csak kis részét tölti ki) az Európai Űrhajósközpont (European Astronaut Centre, EAC), amely Németországban, Köln közelében működik. A központot 1990-ben hozták létre, amikor még csak három űrhajós tartozott a csapatba, akik az amerikai űrrepülőgép küldetésein vehettek részt. Mire az ESA-űrhajóscsoportot megszervezték, már 16-an voltak, de mivel többen visszavonultak, illetve más területen folytatták pályafutásukat, szükségessé vált a létszám bővítése. A csapat tagjai közül Thomas Reiter volt az első, aki a Nemzetközi Űrállomáson fél éves küldetést teljesíthetett (2006-ban).
Az EAC-ben folyik az űrhajósok alapkiképzése, itt látják el egészségügyi felügyeletüket, szervezik űrrepüléseiket és egyéb hivatalos kötelezettségeiket, beleértve a népszerűsítő rendezvényeken való részvételüket. Fizikai felkészítésükhöz a súlytalanságot szimuláló, a súlytalanságban végzendő munka gyakorlására alkalmas merülési medence is rendelkezésre áll. Egyes küldetések speciális feladataira a NASA űrközpontjaiban, illetve az oroszországi Csillagvárosban készülnek.
A 2008-as űrhajóstoborzás
Egy idő után az űrhajósok visszavonulnak, így néha gondoskodni kell az utánpótlásról. Az ESA legutóbb 2008-ban hirdetett űrhajóstoborzást (azt megelőzően pedig 1992-ben, tehát nem túl sűrűn van szükség utánpótlásra az űrhajóscsapatban). A felhívásra több mint nyolcezren jelentkeztek az ESA akkori 17 tagállamából. (Magyarország akkor még nem volt az ESA tagja, így honfitársaink nem jelentkezhettek.) Feltétel volt, hogy a jelölt legyen jártas valamilyen, az űrállomáson folyó munkához kapcsolódó tudományterületen (pl. élettudományok, fizika, kémia, orvostudomány) és/vagy rendelkezzen mérnöki, esetleg repülőgép-vezetői képesítéssel. Fontos feltétel volt a tökéletes angol nyelvtudás, és előnyt jelentett az orosz és más nyelvek ismerete. A jelölteknek egészségügyi alkalmassági vizsgálaton, pszichológiai és pályaalkalmassági vizsgálaton kellett megfelelniük, majd akik ezeken sikeresen túljutottak, azoknak állásinterjún kellett bizonyítaniuk alkalmasságukat. A kiválasztott hat űrhajósjelölt nevét 2009-ben hirdették ki, ezután 2009 szeptemberében megkezdhették alapkiképzésüket az ESA űrhajósközpontjában. Nem könnyű tehát bekerülni az űrhajóscsapatba, ez a jelentkezők alig egy ezrelékének sikerült, és ők is csak többéves felkészülés után juthattak a világűrbe.
A 2009-es újoncok közül leghamarabb (2013-ban, tehát négy év felkészülés után) az olasz Luca Parmitano indulhatott űrrepülésre. Azóta a hat újonc mindegyike teljesített legalább egy küldetést, a dán űrhajós 10 napig dolgozott a Nemzetközi Űrállomáson (International Space Station, ISS), a többiek a szokásos, átlagosan fél év időtartamú űrrepülést teljesítették. Ketten két-két féléves küldetésen is részt vehettek, sőt második űrrepülésük során negyedévig az ISS parancsnoki tisztét is betöltötték (a német Alexander Gerst 2018-ban, Parmitano pedig 2019–20 fordulóján).
Hogyan lehetek űrhajós?
Mivel ma már hazánk az ESA teljes jogú tagja, a következő űrhajóstoborzáson (amelynek még az időpontját sem tudjuk), minden bizonnyal magyar fiatalok is indulhatnak. A fentiek alapján egyértelmű, hogy a felhívásra várva melyek a legfontosabb teendőik. Szerezni kell legalább egy megfelelő diplomát, esetleg tudományos fokozatot, és néhány év szakmai gyakorlat a tudományos vagy mérnöki pályán is előny. El kell sajátítani az ISS két hivatalos nyelvét, az oroszt és az angolt, valamint esetleg az ESA további hivatalos nyelvei valamelyikét. Mindeközben meg kell őrizniük egészségüket és fizikai alkalmasságukat. Ha mindez sikerül, a magyar jelölteknek is esélyük van, hogy bekerüljenek a kiválasztott egy ezrelékbe.
