Kecskeméti „kínzókamrák”

Űrhajós-kiválogatás orvosbiológiai szempontból

Egy űrhajósjelöltnek nemcsak tökéletes egészségi állapotban kell lennie, hanem komoly pszichofiziológiai tartalékokkal is rendelkeznie kell, mivel az űrrepülésnek sok kedvezőtlen élettani hatása van: a jelöltnek bírnia kell az intenzív fizikai és pszichológiai terhelést, illetve higgadtan és megfontoltan kell megbirkóznia a váratlan és balesetveszélyes helyzetekkel.

A kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézetben (ROVKI) végrehajtott kiválogatás során a jelentkező 95 pilóta közül 7 jelölt maradt, mint az űrrepülésre legalkalmasabb: Farkas Bertalan, Magyari Béla, Elek László, Buczkó Imre, Weigel Endre, Gutyina Péter és Neumann György (e sorok írásakor, 2020 nyarán közülük már csak négyen vannak az élők sorában: Farkas Bertalan, Buczkó Imre, Weigel Endre és Gutyina Péter). A ROVKI adatai szerint felállított sorrend első négy helyezettje, Farkas Bertalan főhadnagy, Magyari Béla főhadnagy, Elek László százados és Buczkó Imre százados 1978. január 22-én érkezett Moszkvába a végső megmérettetésre. A szovjet bizottság a csillagvárosi kiképzésre Farkas Bertalant és Magyari Bélát választotta ki.

Dr. Remes Péter orvos őrnagy és Bali Magdolna asszisztens Farkas Bertalan főhadnagy kerékpárergometriás vizsgálatát végzi

A magyar Űrorvosi Bizottság tagjai a ROVKI dolgozói voltak: dr. Berényi Éva vegyész (kémiai, biokémiai és hematológiai laboratórium), dr. Bognár László orvos őrnagy (pszichiátria, orvosi pszichológia), dr. Csengery Attila orvos őrnagy (fül-orr-gégészet), dr. Galambos Aladár orvos alezredes (fogászat és szájsebészet), dr. Gulyás József orvos őrnagy (belgyógyászat), dr. Gyökössy József orvos alezredes (belgyógyászat), dr. Hajdú József orvos alezredes (röntgenológia), dr. Huszár János orvos alezredes (sebészet, antropometria és különös ismertető jegyek az azonosításhoz), dr. Kálóczi József orvos őrnagy (barokamra, hypoxiás dekompressziótűrő képesség, barofunkció), dr. Kovács Jenő orvos alezredes (a bizottság elnöke), dr. Mótusz János orvos alezredes (neurológia), dr. Remes Péter orvos őrnagy (funkcionális diagnosztika, billenőasztal, túlnyomásos oxigénlégzési teszt, spiro-cardio-ergometria) és dr. Szekeres László orvos százados (szemészet).

A ROVKI-ban speciális részlegek jöttek létre mind a klinikai vizsgálatokhoz (sebészet, EKG, szemészet, fül-orr-gégészet, audiológia, EEG, barokamra stb.), mind a kísérleti kutatások végrehajtásához (állatműtő, fotólaboratórium, repülőgép-szimulátor). Az itt zajló kutatások is hozzájárultak az emberes űrrepülések előkészítéséhez és biztonságossá tételéhez, az űrrepülés élettani hatásainak megismeréséhez, megalapozva az első magyar űrhajós utazásának lehetőségét.

Orvosbiológiai kiválogatás

A legelső lépésnél, az orvosi dokumentációkban olyan általános paramétereket vizsgáltak, mint a testmagasság, a testsúly és az életkor, illetve a test antropometriai paraméterei. Mivel a Szojuz űrhajó kabinjának méretei szűkösek, egy megtermett, magas űrhajós bajban lett volna benne. Ezután megállapították, hogy van-e a jelölteknek valamilyen általános belgyógyászati, sebészeti, ideggyógyászati vagy akár fogászati betegségük, műtét utáni állapotuk, amely ellenjavallja az űrrepülést.

Dr. Remes Péter orvos őrnagy és Varsányi Mihályné asszisztensnő Farkas Bertalan billenőasztalos vizsgálatát végzi passzív orthostaticus testhelyzetben. A homlokon EEG-elektródák, a szemzugokban az elektrooculographia (szemmozgások rögzítésének) érzékelői, a transcutan (bőrön keresztüli) oximetria (oxigén-telítettség) érzékelő a homlokon, mellkason és a lábakon, a nyakon az artéria carotis (nyaki verőér) nyomásérzékelője, a mellkason és a végtagokon a 12 elvezetéses EKG elektródái, a szívcsúcson a phonocardiographia (szívhangok rögzítésének) mikrofonja, az inguinalis (lágyék) hajlatban az artéria femoralis (combverőér) nyomásérzékelője, a karon a vérnyomásmérő mandzsettája, a csuklón az artéria radialis (orsócsonti verőér) nyomásérzékelője került felhelyezésre.

Ilyen kontraindikált betegség például a reflux (a gyomortartalom visszacsorgása a nyelőcsőbe), a magas vérnyomás vagy a sérv. Gyakori kérdés, hogy a fogászati problémák mennyire számítanak az űrhajósok kiválogatásban. Egy rosszul illeszkedő fogtömés a gyorsulás és a rezgések okozta rázkódás miatt kimozdulhat, de hasonlóan alkalmatlan az a személy, akinek szuvas a foga, hiszen a légköri nyomás változásai során bekövetkező „feszítő fogfájdalom” nagyon intenzív lehet. A kiválogatás során fogászati szempontból a minimumelvárás az, hogy a jelölteknek nem lehet olyan szájsebészeti/fogászati betegségük, amely belátható időn belül sürgősségi ellátást indokolna a fájdalom és a cselekvőképtelenség kockázata miatt.

A kiválogatás második lépését a terheléses funkcionális diagnosztikai vizsgálatok jelentik. Idetartoznak a különböző irányú g-hatásokat (gyorsulásokat és túlterheléseket), a súlytalanságot, a szöggyorsulás hatásait, a megváltozott összetételű gázkeverékekben való légzést, az alacsony és túlnyomást, a hirtelen légnyomásváltozást, zajt, vibrációt, szélsőséges hőhatásokat mérő, illetve a pszichés terhelhetőséget vizsgáló, az erős érzelmi feszültségben és időhiányban való munkavégzés képességét felmérő tesztek.

A súlytalanság szokatlan ingereket vált ki a belső fülünkben lévő egyensúlyszervünkben, ezért fontos, hogy az űrhajósjelölt jól bírja ezeket a változásokat. De hogyan lehet kiválogatni a sok jelölt közül azokat, akik bírják ezt a különös, kellemetlen érzetet, amely csak az űrben lesz tapasztalható? Az egyik erre részben alkalmas vizsgálat a Bárány-féle forgószékes próba lehet, a fej és a törzs előre-hátra, illetve felváltva oldalra hajlításával nehezítve (egyszerre több félkörös ívjáratot ingerelve a belső fülben), amely ingerületbe hozza az egyensúlyszervet, és olyan érzetet idéz elő, mintha forogva-bukfencezve hintázna a jelölt. Ez különböző zsigeri idegrendszeri tüneteket okoz (izzadás, sápadtság, növekvő pulzus- és légzésszám), illetve hányingert és hányást válthat ki. Minél korábban jelentkeznek ezek a tünetek, annál inkább csökken a munkavégző képesség, és annál inkább alkalmatlan a jelölt arra, hogy a repülés alatt fellépő egyensúlyzavarokat ellensúlyozni tudja.

A fizikai terheléses tesztek az erőnlétet és az állóképességet vizsgálták. Ennek mérésére akkor úgynevezett kétlépcsős kerékpár-ergometria terheléses módszert alkalmaztak, folyamatosan mérve a jelölt fizikai, szív- és érrendszeri, illetve légzőszervi teljesítményét. A módszer lényege, hogy a jelöltnek egy speciális terheléses kerékpáron kell tekernie vagy futószőnyegen futnia, miközben a légzési paraméterek mérésére speciális maszkot kell viselnie, a szív keringési állapotának nyomon követésére pedig a mellkasán EKG-elvezetések vannak. A mérés első szakaszában 5 percen keresztül egyenletes fizikai megterhelésnek van kitéve a jelölt, majd kis pihenő után kezdődik a következő szakasz a maximális teljesítmény eléréséig.

A terheléses vizsgálatok része volt a Hilov-féle hintaterhelés, illetve a billenőasztal-vizsgálat. A Hilov-hinta próba során a jelöltnek egy olyan hintába kell beleülnie, amelynek gondolája egy csuklós karon csak vízszintes helyzetben tud mozogni, süllyedni és emelkedni (a mindenki által jól ismert játszótéri hintákkal ellentétben, amelyek köríven mozognak). A vízszintes hintázás hatására a tengeribetegséghez hasonló tünetek jelentkeznek, mivel itt is az egyensúly-érzékelő sejtek jönnek ingerületbe, mint a Bárány-féle forgószékes próbánál, de itt nem a félkörös ívjáratok, hanem a „zsákocska” és „tömlőcske”, vagyis a belső fülben lévő, az eredő nehézségi erőt érzékelő sejtek kerülnek ingerületbe, és okozhatnak szokatlan rosszullétet.

A másik vizsgáló módszerrel, a billenőasztal-vizsgálattal a testhelyzet-változtatás hatását figyelték meg a vérnyomás és pulzus szabályozására, így értékelve a súlytalansághoz való alkalmazkodás képességét, illetve a Földre való visszatérésnél bekövetkező readaptációs („visszaszokási”) mechanizmusokat, reflexeket. Először a passzív ortosztatikus próba (POP) során úgy, hogy az űrhajósjelöltnek egy billenőasztalon kell vízszintesen hanyatt feküdnie, melyből közel függőleges helyzetbe hozzák 20 percre úgy, hogy az alsó végtagon nem működik az aktív izompumpa, mely segítene a vénásvér-visszaáramlás fenntartásában, miközben az orvosok mérik a szívműködést, a keringési és légzési paramétereket. Ezt követi a mérés második része, az antiortosztatikus vizsgálat, amikor Trendelenburg-helyzetben („fej le” helyzet) a billenőasztalt 15 fokkal hátradöntik 6 perc időtartamban. Ez idő alatt a fej süllyesztett állapotban van. Ezzel a módszerrel a súlytalanság hatását lehet szimulálni, mivel a véreloszlás a felső testfél és az agy felé tolódik el, hasonlóképpen, mint az űrben. Akinél az álló (ortosztatikus) vizsgálat során felmerül az ájulás gyanúja, vagy a „fej le” helyzetben nem megfelelőek az eredményei, az kiesik a kiválogatásból.

Balról Buczkó Imre százados, Magyari Béla főhadnagy, Neumann György százados, Gutyina Péter százados, Elek László százados, Farkas Bertalan főhadnagy, valamint Weigel Endre százados, a hét kiválasztott szuperszónikus vadászpilóta.

Eddig csak a testi vizsgálatokról volt szó, de ezek mellett elengedhetetlen a pszichológiai felmérés is. Különböző módszerek, tesztek segítségével vizsgálták az űrhajósjelöltek személyiségét, intelligenciájukat, érzelmi reakcióikat, temperamentumukat, motivációjukat, erkölcsi értékrendjüket, hivatástudatukat és – ami egy kisebb térben összezárt csoportnál fontos – a társas kapcsolataikat, valamint műszeres tesztekkel információfeldolgozó képességük sebességét és a monotóniatűrésüket. Az űrutazás során (start, dokkolás, űrállomáson való munka, visszatérés) bármikor történhet váratlan helyzet, amit ha nem oldanak meg a legjobb tudásuk szerint, akkor az az életükbe kerülhet. Ezért fontos felmérni, hogy az adott jelölt mennyire képes higgadtan és kreatívan dolgozni, és milyen mértékű szellemi tevékenységre képes időkényszerben, mennyire terhelhető. Ezért is a legszigorúbb az űrhajóparancsnokok és pilóták kiválogatása és felkészítése.

Képek forrása: dr. Remes Péter, drremes.hu