Az első Mars-bázis: Big Brother élesben

Pszichológiai felkészülés a Mars-utazásra: űranalóg szimulációk a Földön

Talán még sokan megérjük, hogy ember lép a Marsra. A tudósok világszerte nagy erőkkel kutatják, milyen hatással lesz a hosszú utazás a kozmoszba merészkedő bátrakra. Vizsgálják a súlytalanság, az ionizáló sugárzás, a sötétség-világosság ciklus hatásait, az űrhajó műszaki adottságaiból adódó terhelést, így például a zaj, a vibráció és a levegőminőség romlásának következményeit és számos más tényezőt. Összefoglalóan mindezek az ún. élettudományi kutatások részei. Ebbe a csoportba tartoznak a pszichológiai vizsgálatok is.

Az űrutazás során felmerülő pszichológiai nehézségek mind az egyes embert, mind a legénység egészét érinthetik. Az egyén szempontjából nem könnyű elviselni az elszigeteltséget, a bezártságot, a folytonos veszélyhelyzetet és a fokozott munkaterhelést. A legénység életét és teljesítményét a másokkal való összezártság, a kulturális különbségek, a személyes konfliktusok és a vezetőkkel kapcsolatos súrlódások nehezíthetik.

A hosszú távú űrutazókra s majdan a Hold- és Mars-telepesekre váró pszichológiai problémák sok szempontból hasonlítanak a Földön található elzárt helyeken tapasztaltakhoz. Napjainkban az űrhajózással kapcsolatos pszichológiai tudásbázis nagyrészt az izolált és elzárt, behatárolt környezetekben (Isolated, Confined Environments, ICEs) élő emberek – az ún. ICE-csoportok vizsgálatán alapul.

Kapszulaélőhelyek, ICE-környezetek, űrszimulációs helyszínek

Világunkban se szeri, se száma az izolált környezeteknek, ahol emberek hosszabb-rövidebb időt egymással összezárva töltenek el. Gondoljunk a hajókra, a börtönökre, a laktanyákra, a kórházakra, a kolostorokra, az olajfúrótornyokra vagy akár a csillagvizsgálókra. A szigorú értelemben vett kapszulaélőhely, avagy ICE-környezet jellemzője ezekhez képest még az is, hogy a kapszulát elhagyó ember azonnal az élettel össze nem egyeztethető környezetbe kerül – ilyenek például a tengeralattjárók, a sarkvidéki kutatóállomások és az űrhajók. Az űrélettani és űrpszichológiai vizsgálódások speciális helyszínei az ún. földi űranalóg szimulációk, ahol önkéntesek vállalkoznak arra, hogy különféle űrküldetések forgatókönyvét eljátsszák, például „elutazzanak” a Marsra, vagy telepesként „éljenek” a Holdon.

A földi űranalógok és a valódi űrbéli küldetések között a gravitáció megléte, illetve hiánya a legalapvetőbb különbség. Ettől eltekintve, a földi környezetben végzett kutatások eredményei nagyrészt érvényesek a világűrbeli környezetekben is.

Az ICE-csoportok távoli pszichológiai monitorozása

A messzi ismeretlenbe induló legénység pszichológiai állapotainak és folyamatainak nyomon követése a kezdetektől foglalkoztatja a tudományt. A sarkvidék felfedezésének hőskorában a kutatók és a nagyközönség ún. anekdotikus vagy eseti beszámolókból – főként a résztvevők naplóiból, önéletírásaiból – értesült az expedíciókon történtekről. A későbbiekben számos pszichológiai tesztet fejlesztettek és alkalmaznak mindmáig erre a célra. A nyelvtechnológia fejlődése napjainkra lehetővé tette, hogy teret nyerjen a küldetések során keletkezett szövegek – írásos feljegyzések, naplók, a külvilággal, a küldetésirányítókkal folytatott kommunikáció pszichológiai tartalomelemzésének módszere is.

Kutatócsoportunk pszichológiai tartalomelemzéses vizsgálatai

A Természettudományi Kutatóközpont Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének Környezeti Adaptáció és Űrkutatási Csoportja csaknem egy évtizede végez űrpszichológiai vizsgálatokat.

Az Európai Űrügynökséggel együttműködésben folytatott kutatásaink két fő területe antarktiszi kutatóállomások – a Concordia és a Halley – áttelelő legénységei által heti gyakorisággal készített videónaplók, illetve a moszkvai Institute for Biomedical Problems (IBMP) által működtetett Mars-500 űrszimulációs projekt keretében a legénység és a földi irányítás között zajló kommunikáció számítógépes pszichológiai tartalomelemzése. Az alábbiakban két érdekes témakört emelünk ki.

Az izolációkutatás egyik központi témaköre az egyének és a csoportok hangulatának, érzelmi állapotának alakulása, az elszigeteltség okozta esetleges depresszió felismerése. Régóta ismeretes, hogy – a küldetés idői léptékétől függetlenül – az esetek nagy részében az izoláció harmadik idői negyedében az érzelmi állapot jelentősen romlik. A naplók szoftveres tartalomelemzésekor az olasz és francia személyzet által lakott Concordia kutatóállomáson mi is kimutattuk ezt a jelenséget; az adatok finomelemzése során arra is fény derült, hogy a negatív érzelmek közül nem a szorongás vagy a szomorúság, hanem a harag volt a legjellemzőbb. Módszerünk a kulturális különbségekre is rávilágított: a Halley kutatóállomás brit személyzete sokkal visszafogottabban fejezte ki érzelmeit, mint a francia és olasz személyzet tagjai.

Szoftveres tartalomelemzéssel kimutatható a gondolkodási folyamatok izoláció hatására történő elszegényedése, melynek érzékeny nyelvi jele például a szövegek választékosságának csökkenése, sztereotipizálódása. A moszkvai Mars-500 vizsgálat során kimutattuk, hogy a hosszú elszigeteltség eseménytelenebb, ingerszegény időszakaiban az időtudatosság romlik, a küldetés végére azonban helyreáll.

A moszkvai Mars-500 létesítményben jelenleg a SIRIUS vizsgálatsorozat zajlik. Ennek során több egymást követő, egyre hosszabb szakaszban a Holdon való telepes életet szimulálják, Oroszország és a NASA részvételével. Kutatócsoportunk ezúttal is a legénységi kommunikáció pszichológiai tartalomelemzésében vesz részt.

Az ideális legénység összetétele a majdani Mars-űrhajón és a Marson

A majdani űrbéli telepeken folyó élet egyik legfőbb célkitűzése, hogy a szűk helyre összezárt legénység tagjai békességben éljenek. Ez a cél azért kap kitüntetett hangsúlyt, mert a majdani Mars-telepek előképei, a korábbi és jelenlegi sarkvidéki expedíciók számos olyan példával szolgálnak, melyek során a legénység tagjai konfliktusba keverednek egymással.

Az űrhajósok kiválasztása több lépésben történik. A feladat egyik része a megfelelő egyének kiválasztása. Jelenlegi tudásunk szerint az ideális legénység receptjének hozzávalói: önként jelentkező, korábban is rendezett életvitelű, okos és érzelmileg kiegyensúlyozott szakemberek, akik stresszteli és életveszélyes körülmények között is tartósan kiváló teljesítményt nyújtanak.

A kiválasztás hagyománya sok tapasztalaton alapul, és jelenleg három szakaszból áll. Az első szakasz a jelentkezők közül az alkalmatlanok kiszűrése. A második szakasz a beválasztás. Ennek során az első körben alkalmasnak ígérkező jelentkezők további szigorú szűrését végzik – pszichológiai vizsgálatokkal, helyzetgyakorlatokkal, különféle alkalmassági próbákkal. A második szakasz végére összeáll egy csapat, melynek tagjai elvben mindannyian alkalmasak lehetnek a küldetésre. S ekkor jön a legnehezebb rész: a harmadik szakaszt a „right stuff” kiválasztásának nevezik, ami az angol staff = ’személyzet’ és a stuff = ’cucc’, ’izé’ szavakból alkotott szójáték. Ennek lényege, hogy immár az egyes egyénektől mintegy függetlenül, a csapatot mint egységes közösséget tekintik.

Mintegy tíz nagy szempontegyüttes létezik, fontosságuk a rövid és hosszú távú küldetésekben különböző. A csoportos együttélés képessége például rövid távú missziókban a hetedik helyre szorul, ám a hosszú távú küldetések során kiemelt szerepet kap. Kerülendő a versengő szükségletek összetelepítése: képzeljük el, mi történne egy olyan magára hagyott csoportban, ahol csupa uralomra törekvő ember lenne összezárva. Az űrpszichológusok úgy gondolják, hogy a mélyűrbeli küldetésre a tartózkodó emberek, a társaságképes introvertáltak a legalkalmasabbak – ők elviselik, sőt élvezik is mások társaságát, de nem túlzottan igénylik ezt, sőt, remekül elvannak egyedül is.

Végül arra is ügyelni kell, hogy senki se kerülhessen hátrányos és izolált helyzetbe valamilyen kisebbségi vonatkozása – például a neme, a származása vagy a munkaszerepe – miatt.

A Holdon vagy a Marson élő telepeseknek tehát részben hasonló, részben pedig más kihívásokkal kell szembenézniük, mint hajdani sarkvidéki expedíciós társaiknak. Gondoljuk csak el: hiába van messzebb a két égitest, a telepes legénységek élete folyamatosan az egész világ szeme előtt zajlik majd. A földi űranalógokban végzett jelenlegi vizsgálatok legfőbb célja tehát, hogy a későbbiekben valós idejű, folyamatos, automatizált kommunikációelemzés és értékelés alakulhasson ki, melynek révén a földi irányító központ gyorsan észlelheti és orvosolhatja a legénység egyéni és társas pszichológiai problémáit.

Ehmann Bea
TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet